Akkoriban egyéni vállalkozóként dolgoztam…

Gépi földmunkát és szállítást végeztem. A legnagyobb kihívás azonban nem a munka elvégzése volt, hanem az ügyfélszerzés és a kapcsolattartás. Nem volt mobiltelefon, de még vezetékes sem, az internet pedig még a jövő zenéje volt…A jól bevált marketingeszközt alkalmaztuk, amit mindenki használt akkor: apróhirdetéseket tettünk közzé népszerű újságokban, mint a Népszava, a Magyar Nemzet vagy az Esti Hírlap. Ezt követően vártuk, hogy a megrendelések beérkezzenek. De ez nem mindig volt elég.

Ekkor hallottam Julika néniről, aki teljesen megváltoztatta a működésünket…

Julika néni Budapest belvárosában lakott, és kiegészítő bevételként különböző vállalkozásoknak biztosított telefonügyeletet, ezzel segítve a kommunikációt az ügyfelekkel. Azonnal felvettem vele a kapcsolatot, és meg is állapodtunk. Ettől kezdve mindig elérhető voltam: a hirdetéseimben az ő telefonszáma szerepelt, ő pedig kedvesen rögzítette az üzeneteket és megkereséseket.

A telefonfülkék aranykora

Naponta többször hívtam fel Julika nénit, és ha szerencsés napom volt, akkor kaptam tőle néhány potenciális ügyfél telefonszámát, akiket aztán visszahívtam, vagy személyesen kerestem fel.Akkoriban Zuglóban laktam, és kívülről ismertem az összes telefonfülkét, hiszen előfordult, hogy napi 8-10 hívást is lebonyolítottam. A sorban állók nagy örömére, akik talán azt hitték, hogy telefonbetyárkodom. Néha napi 2-3 órát is a fülkékben töltöttem. A legjobban akkor szerettem telefonálni, amikor esett az eső, és az emberek behúzódtak az utcáról, vagy amikor Fradi meccs volt, és kiürült a környék. Az üres telefonfülkék ilyenkor valóságos kincset jelentettek.

Julika néni, a vállalkozás lelke

Nem túlzás azt mondani, hogy Julika néni volt a cégem mozgatórugója, és neki köszönhetem rengeteg ügyfelet, valamint a vállalkozás fejlődését. Sokszor hívtam fel indulás előtt, és ilyenkor megkönnyebbülten mondta: „Jajj, Sanyikám, de jó, hogy hív! Lemondták a munkát, ne induljon el!”Hat év alatt közel 7000 órát töltöttem Zugló telefonfülkéiben, ami összesen 290 napnak felel meg. Nem csoda, hogy minden apró részletet ismerek ezekről a fülkékről.Amikor végre vezetékes telefont kaptam, elköszöntem Julika nénitől, és innentől magam intézhettem a kommunikációs feladatokat. Később egy olyan kiegészítő eszközt is beszereztem, amellyel akár a szomszéd házig is elmehettem telefonálás közben. Óriási előrelépés volt ez, de az igazi áttörés 1994-ben jött el, amikor megvásároltam az első mobiltelefonomat. Bár a Westel adótornyai nem mindig bírták a terhelést, és előfordult, hogy egy órát is várni kellett, míg vonalat kaptam, ez már a modern kommunikáció kezdetét jelentette. Később megjelent a fax és a számítógép is.Ma pedig végtelenek a lehetőségek, és igyekszünk is élni velük, lépést tartva a technológia fejlődésével. Ha még nem tetted, kövess minket a Facebookon!Ennek ellenére, mindig kellemes nosztalgiával gondolok vissza a technológia nélküli időkre és Julika nénire, aki szinte családtaggá vált az évek alatt, míg én lettem a zuglói telefonfülkék királya… vagy talán betyárja. 🙂